Az Avas és a Nagy Háború poétája

Úgy száztíz évvel ezelőtt napvilágot látott egy poéma az Avasról, melynek utolsó sorai a következők voltak: „Valamikor, ha elsuhint / Fejem felett a kaszás, / Ide jövök megpihenni, / Csak itt szép az álmodás. / Latabár sírboltjára / Kiülök majd éjszakára… / Onnan hallgatom a dalt, / Onnan nézem, mikor egy-egy / Pógár éjjel haza tart.”

az eredeti hír itt elérhető